A szerzetesség mint az imádság iskolája
Füzetünk a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola által 2014. március 22-én rendezett tudományos konferencián elhangzott előadások szerkesztett szövegeit tartalmazza.
A tanulmányok szerzői: Megnyitó: Orosz Atanáz, a Miskolci Apostoli Exarchátus püspök exarchája. Előadók: Maximiliano Herráiz García OCD (Ávila), Laczkó Zsuzsa SJC, Varga Kapisztrán OFM, Nárai Éva Sr. Ferenc Mária OSC, Jeges Valéria Mirjam OCD.
„Az imádság alapvetően nem technika, hanem kapcsolat. Olyan fogalmakat merhetünk itt használni, mint intimitás, barátság, önátadás. Hénokról írja a Szentírás, hogy »az Istennel járt, és eltűnt, mert Isten elvitte« (Ter 5,24). Ez a néhány szó átfogja egy valóban kiteljesedett vagy inkább beteljesedett élet ívét. Az élet középpontja, a létezés súlypontja áthelyeződött az Atyába. Megvalósult a titokzatos, de valóságos éncsere, amiről Szent Pál olyan pontos szavakkal ad képet: »Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem« (Gal 2,20). A keresztény kontempláció nem egy magasrendű intellektuális tudás, hanem tapasztalat egy jelenlétről. A szívemben megtapasztalom Krisztusnak és az Ő Lelkének átistenítő jelenlétét, s hagyom, hogy Isten újjáteremtsen a szeretetben, úgy, ahogy egyedül csak Ő képes. A meditáció, a belső ima egyik legmélyebb értelme az, hogy benne azok lehetünk, amik vagyunk: teremtmények, s tudatosan engedjük, hogy teremtsenek minket.”
Jeges Valéria Mirjam OCD
Sapientia Füzetek sorozat, 26.
106 oldal