Viktor E. Frankl: Birkenwaldi szinkronizáció
Frankl drámája egyike a szerző azon szövegeinek, amelyekben saját maga számára (is) megkísérli földolgozni a fogság megrázó s embert próbáló élményeit. Nyilvánvalóan, ha nem is volt mindenki koncentrációs táborban, az elmúlt évszázad borzalmas eseményei két világháború, fogoly- és menekülttáborok, véres forradalmak és diktatúrák, megtorlások, kitelepítések, népirtások szomorú módon szinte minden emberi közösségben időszerűvé teszik e közelmúlt értelmének kérdését. Ha az Auschwitz név jelképesen magába foglalhatja mindezen borzalmas eseményeket és emberi szenvedéseket, akkor mindezek földolgozása, azaz értelmének, továbbvivő jelentésének megtalálása aligha kerülheti el, hogy szembesüljön Frankl munkásságával, az értelem megtalálásával a legnagyobb szenvedések közepette is, mégpedig annak kézzelfogható élményszerűségében, amint az a mégis mondj igent az életre! című műben s a Birkenwaldi szinkronizáció most magyarra fordított szövegében megjelenik.