A könyvtár története
Az Esztergomi Hittudományi Főiskola Könyvtára
Esztergom három jelentős egyházi könyvtárral rendelkezik, melyek mindegyike nagyságban és tartalomban is számottevő, unikális történeti értékekkel rendelkezik. A nagy múltú Főszékesegyházi Könyvtár – közismert nevén Bibliotéka -, a prímások hagyatékát őrző Érseki Simor Könyvtár mellett az egyházi felsőoktatást szolgáló Esztergomi Hittudományi Főiskola Könyvtára is méltó elhelyezést nyert a Szent Adalbert-központban és vált kutathatóvá.
A könyvtár története szorosan összekapcsolódik a magyar papnevelés-papképzés közel fél évezredes történetével. A török elől Nagyszombatba menekült az esztergomi érsekség, ezért Oláh Miklós 1566-ban -a tridenti zsinat határozata alapján- ott alapította meg első magyar papképző intézményként a szemináriumot. A könyvtár alapítására is ezt az évszámot tekintjük érvényesnek, így a Hittudományi Főiskolával és az Érseki Papnevelő Intézettel együtt az eredeti intézmény jogutódjának. A könyvtár letétként kezeli az Érseki Papnevelő Intézet gyűjteményét, így biztosítva a folytonosságot, az alapítói szándék továbbvitelét, a jelenlegi papképzés tudományos hátterét. A hajdani nagyszombati szeminárium második alapítójának Pázmány Pétert tekintjük, aki nagyobb épületben működtette tovább az általa Szent Istvánról elnevezett szemináriumot. Ennek az örökségnek átadására hivatott a jogutód intézmény, könyvtára pedig a mai igényeknek megfelelő felsőoktatási könyvtárként biztosítja a képzési-kutatási szakirodalmi feltételeket.
A könyvek kalandos története -Nagyszombattól Esztergomig- és a magyar egyház hányatott sorsa további párhuzamokon keresztül mutatható be, beleértve az állomány pusztulását, a folyamatos költözéseket és az egyházüldözés évtizedeit is.
A régi könyvek többsége a nagyszombati egyetem alapításának (1635) éveiből származik, s dokumentálja a késő középkor közép-európai egyházi műveltségét. A gyűjtemény egyik fele az egyetemmel együtt 1777-ben Budára, majd Pestre került. Az érsekség 1820-ban történő, Esztergomba való visszaköltözése a többi könyv számára is helyváltoztatást jelentett, a jelenlegi, Hild József által tervezett épületbe (az un. Nagyszemináriumba) az 1865-ös átadást követően kerültek a könyvek, nagy valószínűséggel az első emeleten lévő tantermekbe. Egy 1896-ból származó szemináriumi évkönyv szerint a könyvtár 10 ezer kötettel és cédulakatalógussal rendelkezett. Később, már a II. világháború után a vízivárosi zárdában találjuk az állományt, miután a Nagyszeminárium orosz katonai kórház lett, mostani olvasóterme –az egykori kápolna- pedig tornaterem és kosárlabdapálya. Amikor a szeminárium a Kis-Duna parti épületbe költözött, a könyvtárat is ott helyezték el, ahonnan 2006 nyarán 3 ezer dobozzal költözött a jelenlegi, a fenntartó szándéka szerint a legkorszerűbb kívánalmak szerint felújított, valójában eredeti helyére, hogy a hajdani korok magas színvonalon álló műveltsége a jövőre is áthagyományozódjon.
A könyvtár állománya jelentős történeti értékkel rendelkezik. A gyűjtemény 6087 régi könyvet (1800 előtt nyomtatott művet) számlál, köztük ősnyomtatványok, töredékek, antikvák találhatóak. Ezen kívül kéziratos művek, oklevelek tartoznak gyűjteményébe. A legértékesebb darabok között tarthatók számon a Káldi-féle bibliafordítás kötéstáblából kibontott kéziratos lapjai.
Dr.Erdő Péter kutatásai nyomán derült fény arra, hogy egy 1522-ből származó strassburgi kiadású könyv kötéstáblája töredékeket rejt. Innen XIII. századi kánonjogi forrásokat tartalmazó pergamenlevelek mellett papírlevelek is kerültek elő, melyek a Biblia magyar szövegét tartalmazzák. Ez a Káldi-féle fordítás nyomtatás előtti kézirata, a fordító és a nyomdász jegyzeteivel, javításaival.
A régi könyvek possessorbejegyzéseiből -a tulajdonosra, birtokosra vonatkozó beírásokból- egyértelműen rekonstruálható a könyvtár ősi, pozsonyi-nagyszombati legrégebbi magja. A bejegyzések komoly művelődéstörténeti értékkel rendelkeznek, általuk követhető nyomon a könyvnek és tulajdonosának sorsa, olvasás- és kultúrtörténeti érdekességek szövevénye. A régi könyves kultúra ezen vonatkozásai adhatnak vissza valamit a korábbi századok szellemi pezsgéséből, a történelmi pusztítások ellenére megmaradó, megmentett értékekből is.
Az állomány nagyobb része az egyéb tudományterületek mellett modern teológiai irodalom, kb. fele magyar nyelvű, másik része zömében latin, német, angol, francia és olasz nyelvű. Nemcsak könyvek, hanem teológiai folyóiratok is színesítik az állományt. Összességében a könyvtár kb. 60 ezer kötettel rendelkezik. Számítógépes adatfeldolgozása a HUNTÉKA integrált könyvtári rendszerben történik, online katalógusa az interneten hozzáférhető. Az állomány közös keresési felületen jelenik meg a többi esztergomi egyházi gyűjteménnyel, szélesebb körű kutatási, kereshetőségi feltételeket teremtve.
Az olvasóterem mellett egy könyvtári iroda és kutatószoba, valamint egy 100 ezer kötet befogadására alkalmas galériázott raktár áll rendelkezésünkre, hogy egy teológiai szakkönyvtár, valamint felsőoktatási és kutatókönyvtár kívánalmainak megfelelve fogadhassuk az olvasókat. A raktárhelyiségben külön biztonsági és klímaberendezéssel ellátott szobát áll alakítottak ki a legrégebbi könyvek tárolására.
A könyvtár különféle programok keretében ismerteti meg gyűjteményét az érdeklődőkkel, a hagyományosan minden év szeptemberében megrendezésre kerülő Szakrális művészetek hete rendezvénysorozat keretében a könyvészeti kincsek bemutatása, kiállítás rendezése mellett más kulturális és szakmai programokon vehetnék részt az érdeklődők.
A könyvtár nyitott helyben olvasásra minden érdeklődő számára – Pietati et scientiis.
Kapcsolódó anyagok:
Könyvtári információs kiadvány (PDF, 406 kB)